Sokan tanácsolták már nekem, hogy nem érdemes a múlttal foglalkozni, hiszen ami elmúlt elmúlt, itt van nekünk a jelen, ami meghatározza majd a jövőt.
Nos, ez a megállapítás csak akkor volna igaz, ha úgy élnénk a jelenben, hogy mindent tudunk a múltról és ebben az esetben, ha nem is mindig büszkén, de legalább optimistán tekinthetnénk a jövőbe is. A helyzet azonban az, hogy szinte semmit, vagy leginkább rosszul tudunk a múltról, ezért lassan azt sem tudjuk, hogy kik vagyunk a jelenben és legfeljebb reménykedünk, hogy a jövő majd ennél egyszer jobbat hoz, mint amiben élünk.
Hát nem fog.
Bizonyára sokan emlékeznek még a Vissza a jövőbe című korszakalkotó filmtrilógiára, ahol a főhős Marty McFly, azzal a anomáliával szembesül, hogy a családi fényképéről egyszer csak eltűnnek a szülei, aztán lassan ő maga is láthatatlanná kezd válni.
Abszurdnak tűnő, ám logikus jelenség, hogy ha valami eltűnik a múltból, akkor az már nem kap szerepet a jövőben, sőt semmi, ami belőle eredt (volna). Ez az egyszerű összefüggés később számos időutazós film kedvelt eszköze lett, a jelen vagy a jövő manipulálása céljából.
Maga az eszköz azonban ősrégi és nem csak a szórakoztató filmek megjelenése óta használják, hanem mióta az emberiség tört-én-elme elkezdődött. Ráadásul még időgépre sincs szükség hozzá, csupán időre és némi stratégiai érzékre, no meg némi "légi" támogatásra.
Közismert a mondás: a győztesek írják a történelmet. Ám korunk lúgozott agyú humanoidja már nem fogja fel a szavak értelmét, és bár általában helyesli a megállapítást, önmaga történelemszemléletét (ha van neki egyáltalán) vagy jelenét általában már nem vitatja, hiszen konyhakészen kapja, mint a bontott csirkét.
Ha egy ember vagy emberek csoportja, a megfelelő hatalmi inspirációval, stratégiai érzékkel, eltökéltséggel és/vagy nála felsőbb hatalmi erő támogatásával rendelkezett, akár csak az emberiség időszámításának kezdetén, akkor az mára olyan nevet, történelmet, befolyást és hatalmat birtokol, amilyet csak akar.
Mivel szemmel látható, és mert nap mint tapasztaljuk, hogy az emberiség sem jellemében, sem lehetőségeihez képest nem áll a helyzet magaslatán, a történelme pedig mint egy hollywoodi rémregény sejlik fel előttünk, borítékolható, hogy az emberiség időszámításának hajnalán, már nem a pozitív előjelű ember uralkodott az információk felett, és azóta is szorgalmasan gyomlálja a jót, a példásat, az előre mutatót, ahol csak teheti mosdatja, élteti és emeli piedesztálra a degeneráltat, vagy az erősen vitathatót.
Van azonban egy másik jelenség, sőt törvény a földön, mégpedig a hatás-ellenhatás törvénye. Esetünkben ez úgy néz ki, hogy az évezredek alatt elkövetett elhallgatások, megsemmisítések, hamisítások, dezinformációk és hazugságok olyan módon keverték és változtatták meg az emberiséget, hogy talán senki nem tudja már, hogy mi a valóság, még a hamisítók sem.
Nem feltétlenül akarom Mulder ügynököt idézni az X-akták sorozatból, de ő nagy érzékkel elmondta, hogy az igazság odaát van. Jézus is ezt mondta, sőt még azt is, hogy az igazság szabaddá tesz, és lesznek akik megkapják a TUDÁST, és elmondhatják az igazságot. Azt, ami végig az orrunk előtt volt és ott van most is, csak meg kéne érteni.
Én ebben hiszek...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése