Mi a magyarság? Felmosórongy vagy a kódkulcs a jövőhöz?

Kezdetben vala az IGE

Valaki egyszer azt mondta, hogy találva érzem magam, amikor bírálják és válogatás nélkül becsmérlik, szidalmazzák a magyarságot, alávalónak, nácinak, alsóbbrendűnek, söpredéknek, birkának, stb. nevezve és nyilván mindezt kollektíve kell érteni, mintegy faji alapon, természetesen, kivéve akik mondják.

No és miért? Ha ki akarja húzni magát, akkor azért, ha gyáván elbújik, akkor azért. Ha a hazájában csupán boldogulni akar, akkor azért, ha elmenekül inkább, akkor azért. Ha hagyja, hogy nyomorgassák, akkor azért, ha nem akarja hagyni, akkor azért. Ha valamire emlékezni akar, akkor azért, ha valamire nem akar emlékezni, akkor meg azért. Ha szót emel, mert szétlopják az országot, akkor azért, ha nem teszi, akkor azért. Ha a trágyadombról, újabban trikolóros szarkupacokat választ a parlamentbe, akkor azért, ha nem megy el szavazni, mert nem kér a cirkuszból, nem foglal állást, akkor azért. Nem pusztán kritikáról van tehát szó, hanem hol célzott, hol céltalan gyalázkodásokról. 

De sebaj, ami nem az én InGEm - mondták - azt nem kéne magamra vennem, ha mégis megteszem, akkor az azért van mert megérdemlem.

Nos, én ezt másképp látom. Azt gondolom, hogy van az InGEm (melyet Isten kegyelméből kaptam, tehát nem is én választottam) és vagyok én, vagy éppen más, a viselője. A magyarok InGE pedig, akármilyen mocskosnak látszik jelenleg, bármennyi szenny is rakódott rá az elmúlt néhány száz esztendőben, valójában a teremtés óta a világ legszebb és legértékesebb InGE, melynek méltán jártak csodájára és gazdagodtak belőle korlátlanul a világ népei, de mivel nem birtokolhatták, ezért, ahogy az lenni szokott a páratlan kincsekkel a föld nevű bolygón - ahol ezen InGEn kívül szinte minden más a Sátán kizárólagos tulajdona - el is akarták venni. De mivel elvenni nem tudták, lévén, hogy nem is lehet, ezért azóta próbálják elpusztítani, jobb híján a viselőjét. Talán mert azt gondolják, ha nincs aki viselje, vagy ha senki nem hordja megfelelően ezt az InGEt, akkor végre teljesen egyformák lehetnek a föld népei és bekövetkezhet a tudását rég elvesztett emberiség hőn áhított hamis illúziója: az egyenlőség. 

Tették, hirdették ezt (szüntelen vérfürdők közepette) kezdetben Isten nevében, manapság pedig már istentelenül is ez az egyik legfőbb sláger, bár Noé óta köztudott, hogy nincs és nem is lehet egyenlőség a emberek között, a fiain és unokáján keresztül meghatározta a népek osztály társadalmát, ami úgy Isten akarata, ahogy a Nőé:

Monda: Átkozott Kanaán! Szolgák szolgája legyen atyjafiai közt. Azután monda: Áldott az Úr, Sémnek Istene, néki légyen szolgája Kanaán! Terjessze ki Isten Jáfetet, lakozzék Sémnek sátraiban; légyen néki szolgája a Kanaán!

Azóta eltelt több ezer év, mialatt az emberek keveredésével (tört-én-élem) Noé rendelése is visszájára fordult, hiszen, ahogy a valódi tudás elkezdett kikopni, úgy csökkent a békesség, a szeretet ereje, és kezdett elhatalmasodni a butaság, az erőszak, a kegyetlenség és a gyűlölet. Így, hamarosan a szolgák kezdtek uralkodni, tudás nélkül ám törtetőn, kitartóan, vérszomjasan és zsarnokul az emberiség felett, és mivel génjeikben (program szerint) szolgák voltak (bár már ennek sem voltak tudatában) ezért az egyenlőséget kezdték el hirdetni, de persze csak az ideológiák szintjén, az elnyomás álcájaként. 

Azonban, ahogy Jézus (aki örök birtokosa a tudásnak) mondta:

A szolga pedig nem marad a házban örökre: a fiú marad ott örökre.

Nem gondolom tehát, hogy csak azért kellene eldobni vagy megtagadni ezt az InGEt, vagy szégyenkezni miatta, mert számos viselője nem bizonyult méltónak az adományra, akik - és mindenkori irigyei - beszennyezték, vagy mert tudatlan hordozói azóta is tovább mocskolják és nyüvik. Persze nyilvánvaló, hogy a valódi tudás nélkül (mely mindig felülről adatik) és főleg jelen állapotában, a magyarok InGE sem sokban különbözik akárki másétól, ám ha alaposan megtisztítjuk (így a vízöntő kor küszöbén, talán nem kell hozzá újabb özönvíz), sokan ráeszmélhetnek, hogy mi a helyzet. 

Bizonyára rájött a kedves olvasó is, hogy nem a mai magyar lakosság magasztos szentségéről, hibátlanságáról, bűntelenségéről vagy felsőbbrendűségéről beszélek, mert az nincs neki. A magyar nemzet, főleg jelen állapotában, csupán annyiban különbözik a világ más népeitől, hogy van egy rábízott InGE, amelyet közülük sokan büszkén, ámde rosszul viselnek, a visszájára fordítva ugyanis hiába hordják, sokan pedig éppen ezért (vagy más okokból) szégyellik és fel sem veszik, sokan azt gondolják, hogy ez már nem divat és butaságból, számításból egyáltalán nem, vagy inkább más népek InGEiben tetszelegnek, vannak akik simán csak gyűlölik, és persze vannak, akik egyszerűen, tisztán, szívből viselik, igaz, inkább ösztönösen, mint tudatosan. 

Ezt az InGEt választani nem lehet, ám lemondani róla, megtagadni bárki számára "választható opció", és bár azt gondolom, hogy ilyen adománnyal a mennyei ítélőszék előtt is súlyozottan fogják megmérni a lelket, bolond aki csak azért dobja el magától, mert mások hazudtak az értékéről. 

E többlet ugyanis nem önmagában a jelenlegi magyar lakosság, nép vagy nemzet, hanem annak anyanyelvében (valójában annak tő szavaiban)elrejtett értelem, a történelmében rábízott és sokáig méltón viselt InGE, egy több évezredes titkos vállalás, amit manapság azért is lehetetlenség megfelelően viselni, vagy képviselni, mert a tudás már nincs meg hozzá, a "használati utasítását" pedig (a helyes viselet bőséges forrásanyagát) szinte a kezdetek óta próbálják eltüntetni a köztudatból, és mivel a teljes megsemmisítés az Úr Isten kegyelméből mindez idáig sem volt lehetséges, akkor a lehető legjobban igyekeznek azt meghamisítani, értéktelenné, súlytalanná, gúny és nevetség tárgyává tenni, beolvasztani az önpusztító népek tudatlan tengerébe.

A mai magyarság tehát, bár kulcsait öntudatlanul őrzi nyelvében, jelen szennyes állapotában biztosan nem örökölhetné (kaphatná vissza) az ősi tudást, ám méltó ősei útmutatását megismerve és követve, a Jézus Krisztus tanításait befogadva képessége van a megtisztulásra, mellyel megszabadulhat az édenkerti kígyó halálos szorításából és megmenthet másokat is az örök kárhozattól.

Mindezek ellenére, noha az emberiség történelmének, a valaha volt legsötétebb időszakát éljük, türelmesnek kell lennünk, ami azonban nem tévesztendő össze a bárgyú ostobasággal - ahogy azt Szántai Lajos is mondja - és, bár egyetlen ember a saját sorsát, saját küldetését meg tudja tagadni, apróbb közösségek is, viszont egy nép, egy nemzet esetében, mivel ott nagyobb lelkierő működik, egész egyszerűen az maga a lehetetlenség. Tehát, némi optimizmusra adhat okot, hogy amennyiben szeretnénk sem tudnánk kikerülni azt a jövőképet, ami Magyarország feltámadását jelenti... 

...de fel kell nőnünk a feladathoz, le kell tisztítani az InGEt, és akkor bárki büszkén hordhatja tovább, mint ahogy én is...